- Nyugodj meg biztos csak sétálgat vagy találkozott valami ismerőssel. - nyugtatott Jessi.
- Ettől félek én is. - idegeskedtem továbbb.
- Nézd csak ott beszélget Villával, biztos jól elvannak.
- Na ennek örülök, végre valami normális emberrel beszélget.
- Apropó tudtad, hogy el fognak válni a feleségével?
- Micsoda? David és Pati elválnak? De hát ők olyan szép pár voltak. Meg hát ott van az a két szép kislány is. Erre aztán nem számítottam.
- Látod, látod milyen pletykákat hallasz tőlem. - nevettünk Jessivel.
- Hölgyeim, akkor készíthetek pár fotót? - kérdezte a fotós srác.
- Persze. - mosolyogtam rá.
 | |||
Miután elkészültek a képek, folytattuk tovább a beszélgetést Jessivel. Később csatlakoztak hozzánk szerelmeink, így négyesben beszélgettünk tovább. Pontban nyolckor mindenki elfoglalta a helyét az asztalnál, és elkezdődött a vacsora. A mi asztalunknál hatan ültünk. Jessi, Victor, Cesc, Alexis, Aleja és én. Szóval a hangulat nagyon jó volt, örültem, hogy a barátaimmal lehettem. A vacsora után, az előző edző mondott beszédet, aztán következtem én. Na hát erre nem számítottam, de hát muszáj lesz valamit mondanom.
" Köszönöm szépen a felvezető beszédet. Igazából nem készültem semmilyen beszéddel, így csak azt tudom mondani amit a szívem mélyén érzek. Nagyon örülök, hogy egy ilyen csapattal dolgozhatok együtt, mint ti. Igaz még csak pár napja dolgozom itt köztetek, de már is mindenkit megszerettem. A játékosokat, az edzői stábot és minden egyes dolgozót. Köszönöm a sok segítséget Jessinek, aki remekül megmutatott mindent. Remélem sok boldog pillanatot fogunk átélni közösen és mindent megnyerünk. És akkor most igyunk a közös munkára és a közös sikerekre. Köszönöm." - mondtam el beszédem.
- Ügyes voltál kicsim. - ölelt meg Alexis.
- Köszönöm. - mosolyogtam.
Az este további része remek hangulatban telt, jól éreztük magunkat. Hajnali kettő mentünk haza Alexissel, majd a ház előtt hosszasan búcsúzkodtunk.
- Remek este volt édesem. - mosolgyott.
- Én is nagyon jól éreztem magam. Olyan jó volt veletek lenni.
- És már a húgod sem utál annyira.
- Atyaúristen. - ért hirtelen a felismerés.
- Mi a baj drágám? - aggódott a szerelem.
- Aleját ott hagytuk.
- Nem drágám nem hagytuk ott, leléptek Daviddal.
- Akkor nem aggódok biztos buliznak. - könnyebbültem meg.
- Nem félted tőle a húgod? - nevetett.
- Inkább Davidot félteném Alejától. Ha nem lenne túl idős hozzá. 12 év van köztük. - nevettem.
- Drágám nekem viszont indulnom kell. Pár óra múlva edzés és tudod egy gonosz boszorka az edzőm, aki ha elkések tuti egész végig futtatni fog.
- Majd ha lesz időm sajnállak. - nevettem, majd váltottunk egy hosszú csókot és elindultam befelé.
Reggel 9-kor ébredtem egy kicsit fáradtan, de vigasztalt a tény, hogy a fiúk jobban kiütötték magukat tegnap és nem nekem kell keményen edzenem. Már előre látom milyen fáradt félholt fejjel fognak megérkezni.- nevettem magamban. Főztem egy kávét, majd gondoltam kedveskedek egy kicsit és viszek egy kis kávét Alejának is, biztos neki is jól fog jönni. Két bögre kávéval a kezemben indultam meg a kishugom szobájába.
- Aleja, meglepetés itt a finom kávé. - kiabáltam mielőtt benyitottam volna.
Igen meglepetés az volt a javából. Csak hát én lepődtem meg. Alejandra nem volt itthon, sőt mi több.. Nem aludt itthon, mert az ágya érintetlen. Akkor még is hol lehet? - gondolkoztam, majd elővettem a telefonom és tárcsázni kezdtem.
- Háló. - szólt bele egy fáradt hang.
- Alejandra mégis hol a fenébe vagy? - kérdeztem aggódva.
- Hát..öö.. izéé... Tudod az úgy volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése