6.rész

- Szólaljatok már meg végre.
- Szerintem, majd Alejandra drága elmeséli. - törte meg a csendet Alexis.
- Nekem, te ne drágázzál itt, mert pofon váglak.
- Álljatok le mindketten, mert kiraklak titeket a kocsiból. És most már végre az igazat is hallani akarom.
- Na akkor majd én elmesélem. A drága húgodat egy bulin ismertem meg. Nem akart leszállni Bartráról.
- Én nem akartam leszállni róla? Ő vallott nekem szerelmet.
- Szerelmet vallott mi? Aztán másnap reggel, azért sírtál nálam, hogy csak lefeküdtetek és kidobott.
- Hogy micsoda? Alejandra én erről miért nem tudok? Csalódtam benned. Azt hittem megbízol annyira bennem, hogy mindent elmondasz nekem. De ezért, még később számolunk.. Ne hidd azt, hogy ezt ennyivel megúszod. És most már értem, hogy miért nem akarod, hogy a Barcánál dolgozzak...
- Örülök, hogy végre leesett. - vetette oda flegmán.
- Alejandra, nem tetszik ez a viselkedés. Nagyon megváltoztál. Hiányzik az én kicsi aranyos húgom. Na de most legyél kedves és meséld el, milyen volt Portugália?
- Portugália, mi? - nevetett Sanchez.
- Most komolyan, magyarázzátok el nekem, hogy mi folyik itt, mert nem értem.
- Drágám, te most komolyan nem szoktál újságot olvasni?
- Nem, nincs rá időm.
- Komoly probléma. Tessék, akkor nézd meg ezt. - vette elő a táskájából egy mai Marcát, és a kezembe nyújtotta.

" A Real Madrid focistájának új barátnője van? Vajon ki lehet a szerencsés hölgy? A képek minap készültek, amint a pár Párizsban töltötte szabadidejét. Vajon az új szerelem javít a francia csatár teljesítményén?"

- Na ismerős? - kérdezte.
Nem hittem a szememnek  Próbáltam azt hinni, hogy ez nem Aleja, ez nem lehet ő. Ő Portugáliában nyaralt a barátnőivel. De a képek nem hazudtak..
- Alejandra Martinez. Most hazaviszlek és gondolkodj el azon, hogy mit csináltál.. Aztán majd, ha észhez tértél beszélünk. De csak, hogy tudd nagyot csalódtam benned. És, ha anyáék meglátják, biztos vagyok benne, hogy kinyírnak.
- Mert nem mindegy neked, hogy én kivel kavarok? Most azért utálod, mert ő Realos? Neked meg minek kell mindenbe beleavatkozni? - vetett egy gúnyos pillantást Sanchezre.
- Alejandra, egy szóval nem mondtam, hogy utálom. Csak féltelek. És nem azért vagyok rád ideges, hanem azért, mert hazudtál nekem. Tudod, most óriásit csalódtam benned. Te nem ilyen vagy. Valamiért nagyon megváltoztál. Ismerlek már eléggé, mindig is lázadó típus voltál és azt akartad, hogy mindenki a lábaid előtt heverjen.
- Igen tudod, mert én bárkit megkaphatok.
- Csak tudod, az ilyen naiv lányokat kihasználják. Most komolyan szereted te Karimot?
-  Természetesen nem. De ez egy jó kalandnak bizonyul.
- Majd kalandozol te, otthon a szobádba, mert addig ki nem jössz amíg nem változtatsz a viselkedéseden.
- Hát ezt pont nem te fogod megszabni. Nem vagy az anyám.
- Igazad van, nem vagyok az anyád. De a nővéred vagyok és szeretlek. De ha annyira anyát hiányolod akkor nyugodtan költözz haza hozzájuk.

Alejandra ezután már nem szólt, hiszen tudta, hogy így lesz neki a legjobb.

- Pár óra múlva itthon vagyok, utána elbeszélgetünk.
- Rendben. Jó szórakozást. - vágott egy szánalmas mosolyt Alexisnek.

Az elkövetkezendő másfél órában nagyon jól éreztem magam Alexissel, bár ez az ebéd a nyilvánosság előtt csak szimpla baráti ebédnek tűnhetett, hiszen még senki nem tud a kapcsolatunkról és azt szeretnék, ha a családon, barátokon és a csapaton kívül egyenlőre még senki nem tudná.  Az étteremből kilépve egyből hazaindultunk. Boldogan szálltunk ki a kocsiból.

- Bejössz? - kérdeztem.
- Nem. Ezt most kettőtöknek kell megbeszélni.
- Rendben. Köszönöm. És szeretlek.
- Én is szeretlek, holnapra mi a terved?
- A délelőtti edzés után vásárolni megyünk Jessivel, a pénteki köszöntőbulimra. Azon kívül még semmi fix.
- Akkor remélem rám is szánsz egy kis időt.
- Rád bármikor. - mosolyogtam a szerelmemre.
- Rendben, na de menj már sok dolgot kell  még megbeszélnetek.

Hosszú búcsúzkodás után végre indultam befelé a testvéremhez, de mikor beléptem az ajtón megdöbbentő látvány fogadott..