Puszi: C.
- Na gyerünk fussatok 5 kört levezetésképp és utána mehettek öltözni.
Boldog voltam, és most már úgy érzem, hogy szerelmes is. A fiúk már bementek öltözni, én pedig még mindig a pálya szélén ültem és gondolkoztam. Gondolataimból a telefonom jelzése szakított ki. Üzenetem érkezett. Pontosabban egy kép. A húgomtól, Alejandrától érkezett.
"Na nővérkém, hogy tetszik? :D "
Az arcomon ijedtség jelent meg, most már teljesen biztos vagyok benne, hogy Aleja nem normális.
"Nagyon szép, de nem vagy normális. Anyáék ki fognak nyírni" - válaszoltam neki.
Még percekkel később is csak ültem a pálya szélén és nem hittem a szememnek. Ennek teljesen elment az esze. - gondolkodtam hangosan.
- Kinek ment el az esze? - kérdezte mögöttem egy hang.
- Úristen Sanchez. Azt akarod, hogy szívrohamot kapjak? - kérdeztem.
- Nem, dehogyis. Túlzottan hiányoznál. - vetett be egy 1000 wattos mosolyt.
- Egyébként Alejának, a húgomnak.
- Miért mit csinált? Megszökött valami pasival?
- Jajj dehogyis.
Kezébe adtam a telefonom.
- Na ezt csinálta a kisasszony.
- Na és ebbe mi a baj, nekem tetszik. - vigyorgott.
- Az a baj, hogy a húgom még csak 18 éves, elengedem egy hétre Portugáliába és már is így jön haza. Ráadásul, ha anyáék meglátják, ki fogják nyírni.
- Akkor majd befogadod magadhoz, mint egy jó nővér.
- Azt hiszem te még sok mindent nem tudsz. - nevettem.
- Miért?
- Alejandra velem lakik. Engem boldogít.
- Na és ezt még miért nem mesélted? - kérdezte.
- Talán mert nem kérdezted. - nevettem.
- Na akkor most mit szólnál, ha együtt ebédelnénk és még mesélnél pár dolgot magadról.
- Rendben, de akkor gyerünk haza hozzám és majd összedobok gyorsan valamit.
- Benne vagyok.
- Akkor várj meg a parkolóban, összeszedem a cuccaim és 5 perc múlva ott vagyok.
Bent gyorsan összepakoltam a dolgaimat, majd kisiettem és elindultunk haza hozzám. Én mentem elől a kocsimmal, majd Sanchez utánam az övével. Leparkoltam a kocsival, kiszálltam és megvártam amíg Sanchez is megteszi ugyanezt. Bementünk a házba és leültünk a nappaliban.
- Ha nem bánod én most gyorsan átöltözök, addig nyugodtan érezd otthon magad.
- Persze menj csak. - mosolygott.
Felmentem a szobámba és még az öltözés előtt tárcsáztam az újdonsült barátomat.
- Szia Cesc.
- Szia Vicky. Mi újság?
- Azért hívtalak, mert itt van nálam Sanchez. Szerinted mit csináljak?
- Vicky. Szeret téged. És te is szereted őt. Akkor meg mi a kérdés?
- Csak...
- Vicky, nincs semmi csak.
- Rendben, igazad van. Imádlak Cesc.
- Jó szórakozást nektek. Puszi Vicky.
- Szia Cesc.
Gyorsan átöltöztem. Mivel már javában tombolt a nyár, így egy kényelmes szürke miniruhát vettem fel.
10 perc után már Sanchezhez sétáltam lefelé a lépcsőn. Halkan sétáltam le, mert láttam, hogy éppen a telefonját bújja, így meg akartam ijeszteni.
- Na megjöttem. - mosolyogtam rá.
- Úristen, megijesztettél. - nevetett.
- Ez volt a célom. - vigyorogtam.
- Atyaisten Vicky, mennyire jól nézel ki.
- Köszönöm. Na akkor el is kellene kezdenem készíteni az ebédet, mert így nem eszünk sohasem.
- Várj csak egy kicsit. Gyere ülj ide mellém. Mondani szeretnék valamit. - vigyorgott rám.
- Vicky, már az első naptól fogva tetszel nekem, de egyre jobban érzem, hogy beléd habarodok. Nem tudom, hogy ez a vonzalom kölcsönös-e, de ezt mindenképp el kellett, hogy mondjam.
- Nem is tudom mit mondhatnék.. - pirultam el, majd elkezdtem a földet bámulni zavaromban.
Arcomra tette a kezeit, majd közel húzott magához és megcsókolt. Hihetetlen pillanat volt. Minden percét éleztem. Mosolyogva váltunk szét.
- Szeretlek Vicky.
- Azt hiszem én is. Én is szeretlek Alexis. - mosolyogtam rá, majd újból megcsókolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése