2013. február 10., vasárnap

11.rész

2 héttel később

- Alejandra, komolyan mondom, ha nem sietsz itt hagylak. - készülődtünk a csapattal közös vacsorára.
- Jól van már, csak szép akarok lenni. Na hogy festek?














 - Wáóó.Gyönyörű vagy. Mindenki el fog ájulni a látványodtól. - mosolyogtam.
- Köszi nővérkém, te is csodaszép vagy. Sanchez büszke lehet rá, hogy ilyen barátnője lehet, mint te.






- Na elég az áradozásból, induljunk.- sétáltunk a kocsihoz.
- Az étterem amit a vezetőség kibérelt, szerencsére nem volt messze a lakásomtól, így 10 perc múlva, már boldogan szálltunk ki a kocsimból.
- Szia kincsem, gyönyörű vagy. – köszöntött csókkal Alexis.
- Szia drágám. Te is jól nézel ki. 


















- Aleja, te is nagyon csini vagy. – köszöntötte szerelmem.
- Köszi. Remélem más is észreveszi majd. – mosolygott.

Ebben a pillanatban egy fehér Audi állt meg mellettünk, amelyből David jelent meg egy lánnyal karöltve.

- Na ennyit a jó estéről. – rohant el Aleja.
- Ez meg mi volt? Mi baja van? – kérdezte Alexis.
- Tudod... Szerelmes.
- Á szóval szerelmes. De akkor miért akadt ki most ennyire?
- Jaj istenem. A pasik, hogy lehetnek ilyen vakok... Szerelmes... Davidba. – világosítottam fel.
- Ja. Így már értem. És mit szólsz hozzá?
- Nem tartom jó ötletnek, de úgysem lesz köztük semmi.
- Hát drágám... David pár hete folyamatosan csak egy lányról beszél, akibe beleszeretett, de nem lehetnek együtt, mert a lány sokkal fiatalabb nála és a testvére sem hagyná. Ráadásul biztos benne, hogy a lány nem szereti viszont. Tudod, sohasem gondoltam volna, hogy ez a lány Aleja, de így már teljesen világossá vált.
- Á...Szóval akkor David is szereti Aleját? – kérdeztem, de válaszolni már nem tudott, mert megjelent az emlegetett.
- Hello, Mr. és Mrs. Barcelona. – viccelődött David.
- Hola David. – köszöntünk vissza egyszerre.
- Aleja merre van? – kérdezte.
- Hát valahová arra rohant el sírva. Szerelmi bánata van. – mondta Alexis.
- Ó, édes kincsem... Inkább megyek és megkeresem, ez a barátok dolga, hogy támaszt nyújtsanak. – s azzal elviharzott.


Aleja szemszöge

Sokáig  gondolkoztam, hogy most aztán hová mehetnék, míg az étterem hátsó terasza mögött megpillantottam a tengert. Éreztem, hogy nekem most erre van szükségem, ezért magassarkúmat lekapva sétáltam most már a parton. Próbáltam megnyugodni, de nem ment. Szörnyű érzés volt Davidot egy lánnyal látni. Szeretem, de tudom, hogy sosem lehet az enyém.
- Elég legyen ebből. Alejandra erősnek kell lenned. – bíztattam magamat, majd felálltam és ismét a tengert kezdtem bámulni. Nyugtató hatással volt rám. Éppen a gondolataimban meredtem el, amikor két kar a derekam köré fonódott. Hátranéztem és egy olyan személy volt, az akit most egyáltalán nem akartam látni.
- David engedj el. Mit akarsz? – kapálóztam.
- Vicky mondta, hogy valami nincs rendben veled. Én csak segíteni szeretnék.
- Hagyj békén, ezzel segítesz a legtöbbet.
- Aleja, hiszen barátok vagyunk.
- Nem érdekel.
- Kérlek, manó! – könyörögtem.
- Tényleg ennyire tudni akarod? Elegem van belőle, hogy csak a barátodként tekintesz rám, miközben én tiszta szívemből szeretlek. És rohadtul rosszul esett, ahogy az előbb a barátnőddel láttalak.
- Aleja, szerintem valamit félreértesz. A lány akivel érkeztem az únokahúgom, Becca.
- Attól még semmi sem lesz jobb. Ráadásul most sejtem, hogy mit gondolsz rólam.
- Minden jó lesz, hidd el. – húzott közelebb magához, majd végül megcsókolt.
- Szeretlek Alejandra. – mondta a csókunk végén.
- Én is szeretlek. – mosolyogtam.
- Tudod, hogy most már ennyi ideje szenvedünk, fel merem tenni a kérdést. Alejandra lennél a  barátnőm?
- Szívesen David. – csókoltam meg most már én.
- Ennek nagyon örülök, most viszont gyere, induljunk be a többiek már biztos keresnek. – indultunk vissza kézenfogva.
- Aleja, David. Mere jártatok? – kérdezte Piqué, majd mikor meglátta összekulcsolt kezeinket, majd kiesett a szeme.
- Öööö. Izééé. Akkor ti most? – kérdezte.
- Igen, együtt vagyunk. – válaszolt helyettem, a barátom.
- Akkor ebben az esetben gratulálok nektek.
- Köszi Geri, édes vagy. – mosolyogtam, majd megpillantottam Vickyt így otthagytam a fiúkat.
- Vicky, beszélhetünk négyszemközt? – kérdeztem a nővéremet.
- Na mondjad. – mosolygott.
- Képzeld, David elmoöndta, hogy ő is szeret és most együtt vagyunk.
- Na gratulálok kincsem, örülök, hogy boldog vagyok. De aztán okosan és sokáig. – mosolyogtam.
- Na miről folyik a pletyi csajok? – jöttek oda hozzánk a szerelmeink.
- Tudod kicsim, Aleja és David összejöttek. – vázolta a helyzetet Vicky Alexisnek.
- Na gratulálok haver. – pacsizott le Alexis Daviddal.
- David, én is gratulálok nektek, viszont ha csak egyszer is meg mered bántani én esküszöm megfojtalak. – mondta komolyan Vic.
- Nem fogom, szeretem. – válaszolt lazán David.
- Úgy legyen. – mondta a leendőbeli sógorom.

11 megjegyzés:

  1. Szia!
    Már elolvastam az eddigi részeket, habár eddig néma maradtam, de azt hiszem most jött el a pont, hogy "tollat" ragadjak, és leírjam a véleményemet!!! Nem tudom, mennyire veszed sértésnek a kritikát, mert nem szoktam hazudni és nem fogom azt mondani, hogy tetszik a történeted, ha nem így van, szóval bocsi, ha sértő leszek, de a chaten, te magad kérsz véleményt, hát...most megkapod!!!
    Először is...hogy lehet ilyen színeket összeválogatni egy blog kinézetéhez, mint ez a rikító rózsaszín háttér és a lila lapok? Nem azért, de nem érzed, hogy ezek nagyon elütnek egymástól? Meg ez a fejléc is elég érdekesre sikerült az egészhez. A képeket a részeknél pedig elég furán sikerül elhelyezned, ami olvasás közben nagyon zavaró tud lenni. A szereplők fülnél meg szerintem jobban járnál, ha a képeket középre igazítanád és alájuk írnál pár sort róluk, mert ez így nagyon gáz. Meg, ha már az egyik szereplőről írsz, akkor a többiről is kéne, mert az is gáz, hogy némelyikükhöz írsz pár sort, de van amelyikhez meg nem. Szóval én a helyedben ezzel sürgősen kezdenék valamit, és, hogy őszinte legyek, azt a pár sort is feljavítanám egy kicsit, amit eddig írtál hozzájuk...
    És akkor most jöjjön maga a történet. Az első kérdésem: Te ezt komolyan gondolod? Mármint magát az írást, mert ez az egész történet nekem nagyon erőltetett, meg olyan, mintha álomvilágban élnél, az egésznek semmi valóságalapja, pedig egy fanfiction-ben azért illene, hogy legyen némi valóságtartalom, ebben pedig semmi sincs szerintem!!! Már maga az eleje, hogy a lány csak úgy a semmiből lett a Barcelona edzője, előzmény nélkül. Csak úgy senkit sem igazolnak le a világ egyik legismertebb csapatának a kispadjára, főleg nem egy lányt... A másik: hogy lehet valaki egy napon belül szerelmes? Meg, hogy jöhettek össze Sanchez és a lány olyan gyorsan? Szerintem ennek te is érzed a lehetetlenségét. Olyan, mintha az egész történetet csak azért írnád, mert menő dolog mostanság, ha van blogod, mert nekem nagyon összecsapottnak hat az egész, ebből meg csak ezt tudom leszűrni. Pedig sok tehetséges írónak ez többet jelent, már csak a részeik igényességéből is látszik, hogy azért írnak, mert szeretik és szerintem ilyen részeket, amilyeneket te írsz, ki sem mernének tenni, mert szabályosan rosszul éreznék magukat. Személyes tapasztalatból tudom. ;)
    Cesc szerelmi vallomása vitte nálam eddig a prímet, annyira jót nevettem rajta, de őszintén...egy felnőtt férfiről beszélünk és egy felnőtt férfi szerintem soha az életben nem vallana így szerelmet, még részegen sem, főleg, hogy ennek sem volt előzménye a történetben.
    Ami viszont kiverte nálam a biztosítékot, az David és Alejandra kapcsolata. Te ezt tényleg komolyan gondolod? Egy 32 éves férfiről beszélünk és kb. úgy állítod be őt, mintha egy tini lenne, pedig 32 éves, könyörgöm!!! Az meg a másik fele, hogy megint, hogyan jöttek össze a lánnyal? Semmi előzmény megint! Alejandra karaktere meg olyan, mint egy kurváé. Először Bartraba szerelmes, aztán összejön Karimmal, majd most meg hirtelen a semmiből szerelmes lesz Davidba! Ez ugye csak egy vicc...legalább is nagyon remélem, hogy az és nem egy ilyennel akarod összehozni Davidot!!! (mert őt nagyon szeretem, annak ellenére, hogy melyik csapatban játszikm ahogy Fabregast is, éppen ezért frusztráló, hogy így írod meg a szerepüket!!!)
    Hát...kb. ennyi lenne a véleményem!!! Ezzel azt kezdhetsz, amit akarsz, én csak leírtam, amit gondolok, innentől kezdve nem érdekel, mit csinálsz majd!
    Nomi.

    ui.: Azt hiszem ismerős lehet neked Deveczke. neve. Nos...ő is ugyanígy gondolja, mint én, és szerintem két ember csak nem látja olyan rosszul a dolgokat, szóval én a helyedben elgondolkoznék azokon, amiket most leírtam neked!!! Csak egyet kérdezz meg magadtól, vajon a focisták, akikről írsz, mit szólnának, ha elolvasnák a történetedet?

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Nem veszem sértésnek a kritikát... A rikító rózsaszín háttérhez én a lapokat még mindig rózsaszínnek látom, de nem probléma, nekem így tetszik, azt nagyon sajnálom, ha neked nem nyerte el a tetszésed! Nem vagyok egy photoshop mester, szóval a fejléckészítéshez sem értek! A képek lehet, hogy zavaróak olvasás közbe, ezen viszont tudok változtatni! A szereplőknél direkt igazítottam oldalra a képeket és egyes emberekről még azért nincs írva, mert vagy nem jelentek meg a műben vagy pedig még nem volt fontosabb szerepük! Már miért ne lehetne a történetemben egy női vezetőedző? Kérlek ez egy fanfiction! Ahogy más történetekben női focisták játszanak együtt a férfi csapattal. Az is lehetetlen, de amint említettem ez egy fanfiction! A történet eleje lehet, hogy nem elég világos, hogy miért jöttek ilyen gyorsan össze Vic és Sanchez, de ezt direkt ilyenre terveztem, majd az előzményekből sok minden kiderül! Még, hogy egy felnőtt férfi nem vallhat szerelmet? Hát márpedig vallhat, ezt hidd el nekem! David és Aleja kapcsolata... Hm.. A mai világban már bármi előfordulhat.. Alejáról is később derül ki, hogy miért ilyen.
    Egyébként meg most kezdtem el a blogírást, ezelőtt még csak verseket írtam abban legalább volt, sikerélményem, de a barátnőm megkért rá, hogy írjak inkább neki egy focis fanfictiont. Szóval tulajdonképp ez a blog neki jött létre! Számomra a legnagyobb boldogság, hogy neki tetszik!
    Azért köszönöm a véleményed, nem fogom kitörölni, mert negatív kritika ért, az embernek ilyet is kell kapnia ahhoz, hogy jobb legyen az életben!
    C.

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Akkor jó...reméltem is, hogy nem sértődsz meg azért, ha valaki őszinte veled!...Hát akkor legyen rózsaszín, nekem nem lényeg, habár én nem annak látom, de nem lehetünk egyformák. Ha nem megy a fejléckészítés, akkor miért nem kérsz segítséget hozzá? Már csomó olyan blog van, ami kimondottan ilyennel foglalkozik és ingyen csinálják! Örülök, hogy ezt belátod. Értem, csak ez így meg nagyon rosszul fest, szóval én mindenképpen változtatnék rajta. Azt meg nem értem, hogy Davidról sem írtál semmit, pedig neki azért van szerepe a történetben, nem?
    Te komolyan ennyire gyenge vagy szövegértésből? XD Olvasd már el még egyszer, mit írtam, mert totál félreértetted az egészet. -.- Nem azt mondtam, hogy nem lehet női vezetőedzője a csapatnak. Hanem az a gond, hogy nem érteni, hogyan került ő abba a posztba?! Miért őt választották és nem egy másik szakembert? Mert a vezetőedzők munkája mögött hatalmas képzettség áll és csak úgy nem neveznek ki akárkit egy ekkora klub edzőjének...ezt te sem gondolhatod komolyan...Na nem mondod!?.XD Igen, az egyik történetem nekem is olyan, ha arra utalsz most. Tudom, hogy az is lehetetlen, de tudod, én legalább levezettem, hogyan is került a csapathoz, a főszereplőm, mivel volt több, mint a társai, ezáltal talán hihetővé is tettem a dolgot, nem csak úgy belevágtam a közepébe...érted, nem?
    Akkor meg csak annyit mondok, hogy rosszul építed fel a történetedet, de ez legyen a te dolgod, csak így elég kevesen fogják érteni a sztoridat.
    Nem azt mondtam, hogy egy felnőtt férfi nem vallhat szerelmet, csak nem olyan gyerekesen, ahogyan te azt megírtad, mert Cesc kb. odasétált a lányhoz és csak úgy odavetette neki, hogy szerelmes belé, ami szerintem nem egy felnőtt férfihoz való viselkedés, még részegen sem...
    Már megint nem érted az egészet...nem a korkülönbséggel van gond, habár az is elég durva azért, hanem azzal, hogy megint miképpen hoztad össze őket, egyik percről a másikra, előzmény nélkül. Semmi nem vezetett oda, hogy ők együtt legyenek, ahogy Sanchez és Victoria esetében sem, ezért hat rohadtul összecsapottnak az egész, mintha csak siettetni akarnád a sztorit, vagy túlesni az bevezető részekkel, ami nagyon nem jó, egy író nem tesz ilyet! Alejandra személyisége pedig szerintem egy kicsit durva, nem hinném, hogy bármelyik 18 éves lány így viselkedne a maga korában, mint egy k*rva nagyjából. Mindenesetre én nem szeretnék ilyen lenni 18 évesen, az biztos...
    Nomi.

    VálaszTörlés
  4. Szerintem meg ne foglalkozz senkivel! Ők biztosan jobbat írnak...;) Nekem nagyon tetszik! Szerintem folytasd minél előbb! Ja, és a barátnőimnek is tetszik. Ez egy blog, amiben azt írsz amit te szeretnél! A történet nagyon jó!! Visca el Barca! :)

    VálaszTörlés
  5. Sziasztok..
    Bocsi,hogy beleszólok,de az író kért véleményt az előttem szólok pedig csak leírták.. Amúgy meg én is elolvastam a kritikákat és azt kell mondjam,hogy egyet értek velük. És igen,kedves Aida Jenkins,én Nomi és Lorena blogjait is olvasom,és azt kell mondjam hogy,igen.. Ők jobban írnak! Bocsi,hogy beleszóltam,de ezt én így gondolom!...

    VálaszTörlés
  6. Ez van... a blogot pedig folytatom!!!

    VálaszTörlés
  7. Látod, még sem vagy képes elfogadni a másik véleményét, de akkor meg ne kérj véleményt, ha pedig kérsz, akkor meg ne lepődj meg azon, ha valaki őszintén leírja neked, hisz TE kérted rá!!! A második komimra pedig azért vártam volna egy normális választ, de tudod mit? Nem érdekel, ahogy az sem, hogy innentől kezdve, mit kezdesz a bloggal. Én legalább tudom, hogy nagyrészt igazam van és láthatólag nem vagyok egyedül a véleményemmel, ez azért jelent valamit...
    Nomi.

    VálaszTörlés
  8. Kedves Cinti!
    Sajnos egyet kell értenem Nomival, engem szabályosan zavart, hogy ennyire összecsaptad az elejét. Hiányzik belőle a sokszínűség, a karakterek személyisége.
    A szereplőidet úgy gondolom nem formáztad meg eléggé, nincsenek gondolatmeneteik, ki nem mondott véleményeik, személyiségük, ami nagy hiba. Sokall élvezetesebb lenne, ha kidolgoznád a jellemüket, az egyéniségüket, mivel így az egész összeolvad, a szereplők pedig pontatlanul vannak megírva. Nem gondolom, hogy egy mindössze 18 éves lánynak a pasizás lenne az életcélja, a nővérem is annyi idős, viszont még gimnazista, és nem egy holmi cafka, aki szintaszinte mindenkibe beleszeret, aki kedves hozzá, merthogy Alejandra ezt teszi. A szerelem nem egyik napról a másikra alakul ki, ez egy hosszú folyamat, amúgy sem gondolom, hogy eléggé ismernék egymát, hiszen mi, olvasók sem ismerjük tulajdonképpen őket. Próbáld meg kidolgozni jobban a karaktereid.
    A történet alapja nem rossz, de kicsit zavaros. Nem mutattad be a főszereplő életét, hogy hogyan is került Barcelonába, a családjáról pedig konkrétan szinte semmit sem tudunk. Nem hinném, hogy van olyan szülő, aki elnézné Alejandra viselkedését, modorát. Emellett a szülőknél az egy minimum, hogy foglalkoznak a gyerekeikkel, te viszont még csak szóba sem hoztad őket.
    Az írásmódod szürke és összecsapott. Hiányzik, hogy egy-egy tárgyat, vagy dolgot részletesen bemutass, leírj. Azt sem tudjuk pontosan, hogy milyen körülmények között élnek. Engem zavar a sok kép, helyette próbáld meg a saját szavaiddal leírni, amit elképzelsz, hiszen ezért csodás az írás, a képzeleterőtől. Ezt fogd fel egyfajta célként, próbáld meg felülmúlni önmagadat, hiszen a blogid tanít, fejleszt téged. Én személy szerint sosem voltam megelégedve az írásommal, hiszen tudom, hogy nálam mennyivel több és csodáltosabb író van.
    Fogd ezt fel építő jellegű kritikaként, hogy tudd, miben kell változtatnod, ezzel önmagadat múlod felül.
    Senki sem kérte, hogy hagyd abba, csak próbálj meg sokszínűbben írni. Sok sikert kívánok!

    VálaszTörlés